Minden nézőpont kérdése. "90 kg" Sokszor láttam már ezt mérlegek kijelzőjén, de innen fentről ilyen nagyon merőleges szögből azért más. Amikor nem én állok a mérlegen, nem ilyen, de innen nézve bevallom nem tetszik. Visít az arcomba az ronda kilenc és nulla, tudom, hamar lehet belőle 91 is. Mostanában gyorsan megy ez. Minden nézőpont kérdése. Amíg mások azt mondták, hogy "de jó neked, hogy nem hízol a sok édességtől", akkor még poén volt. Most már nem az. Most már én is hízok, de legalább tudom, hogy miért volt és mi lett belőle. Amikor könnyű lett volna tenni ellene, nem érdekelt, sodort az ár, hagytam. Most már nehéz, de megteszek mindent.
Ha olyan dolgokat eszel, amiket minden boltban lehet kapni és elmúltál 30 éves, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy inzulin rezisztenciában szenvedsz. Ez egy kóros állapot és nagyon káros is, a vége rövid élet, az is sok kellemetlenséggel, betegséggel. Ennek ellenére a népesség nagy része ezzel él együtt úgy, hogy nem is tudja.
Ahhoz, hogy megértsük mi ez, meg kell ismerkedni az ember cukorháztartásával egy kicsit. A szénhidrátból az emésztés során a vérbe cukor kerül. A vér magas cukor szintje romboló hatású, gyorsan el kell takarítani onnan. Köztudott, hogy ehhez inzulin kell. Az inzulin segítségével veszik fel a sejtek a cukrot, mégpedig a sejtfalon található inzulin receptorokon keresztül.
Tegyük fel, hogy valakinek rendszeresen magasra ugrik a vércukra. Ilyenkor a sejtek úsznak a felesleges cukorban, amit nem csipáznak nagyon, úgyhogy elkezdik beszedni az ablakból az inzulin receptoraikat. Ehhez idő kell, de bekövetkezik, addig is tömheted a krémest, nem fogsz hízni, főleg ha van még tornaóra, vagy eljársz egy kicsit mozogni. Idővel a sejtjeid viszont megunják a strapát, nem kérnek a sok cukorból, bezárják a kis csövecskéket. Ettől kezdve jobban is érzik magukat, de a cukrot valakinek meg kell ennie és ez a valaki a jó étvágyú zsírsejt lesz. Nem teketóriázik, amíg van cukor, meg inzulin, addig csinálja az úszógumidat. Amíg a hasnyálmirigy bírja inzulinnal, addig a vércukor szint normális idő alatt lecsökken. Ezt az állapotot még a vércukor szint mérés sem mutatja ki. Ezt csak terheléses inzulin méréssel lehet kimutatni, de ez csak laborban megy, drága is és amíg nincs tünet, addig ez szűrő vizsgálat. Ahhoz meg bonyolult és drága.
Az első buktató ott van, hogy az inzulin addig termelődik, amíg a vércukorszint magas. Ha jó sok cukor volt, és pótlás is van akkor rengeteg inzulin lesz a vérben, mire elkezd a cukor csökkenni. Aztán beáll a normális cukor szint, de inzulin még marad. A cukor fogy-fogy messze a kívánatos szint alá. Cukor nélkül a sejtek meghalnak, riadó van, éhség érzet lép fel, és a máj is elkezd cukrot termelni, de a zsírbontás nem indul meg, mivel az inzulin gátolja azt. Nincs mese, enni kell. Főétkezésen kívül mit egyen az ember, kis keksz, kis csoki, chips vagy aki egészséges akar lenni a joghurt (tele cukorral persze). Újabb cukor adag kerül a vérbe még jobban elárasztva a sejteket cukorral és beindul a hinta. A cukornak egyre jobban ellenállnak a sejtek, így egyre több inzulin termelődik, egyre jobban leesik a vércukor a folyamat végén. Egyre éhesebb leszel. Ez egy önmagát erősítő folyamat. Ez az inzulin rezisztencia ördögi köre. Tudtál róla? Pedig lehet, hogy neked is ez a bajod... Idővel aztán a hasnyálmirigy is feladja a harcot, magas marad a vércukor szint, a cukorbetegség tünetei lépnek fel, ekkor derül ki, hogy baj van.
Na de hogy jön ide a XXI. század? Száz éve nem így működött a szervezet? Az így, csak mást ettek eleink. Az iparosodással az élelmiszerek feldolgozottsági szintje egyre nő. Manapság amit megeszünk az szinte egyben pottyan be a vérbe, alig kell emészteni valamit rajta. Ha lassan szívódna fel, akkor a sejtek nem lennének elárasztva, nem termelődne túl az inzulin, nem lenne gond. Többet is kéne mozogni, régen ez is adott volt, nem volt lift, villamos, autó. Sőt még cukor sem volt, a régi asszonyok nem ismerték, nem használták. Csoki, chips és társai. Ne is tárgyaljuk. Na de miért nem csinálnak lassan felszívódó, egészséges ételeket? Miért cukroznak mindent? Na miért? Ha sokat eszel az kinek jó? A népgazdaságnak, persze, meg a világbékét is szolgálja. A gyáraknak semmi hasznuk belőle. Na meg aztán lássuk be, hogy a cukrozott felvágott finomabb, mint a régiek. A fehér kenyér lágyabb és szebb. A cukrozott joghurt jobban esik.
A bevétel növelésének két módja van: többlet fogyasztásra veszed rá a vevőidet és/vagy új vevőket szerzel. A cukor mindkettőt megoldja. Ha édesíted termékeidet, tőled veszi majd a nép. Aztán jól megéhezik pár órán belül és eszik és eszik és eszik a kedves vásárló, amíg bele nem pusztul. A mai marketing és gazdasági hagyományok bölcsője az USA, jó pár évvel hamarabb kezdték ott ezt, nézd meg hol tartanak... A profit érdekében cukor függővé tesznek minket... Mit tesztnek? Már kész is vannak vele.
Eddig elég pesszimista hangú ez a poszt, legyen itt valami megoldás féle. Ezt a postot nem életmód tanács adásnak szántam, hanem figyelem felhívásnak. Igazi megoldást nem is tudok, megszoktuk az ízeket a mennyiséget, inzulin rezisztenciánk van, amit eszünk abból zsír lesz. Ez utóbbival kell valamit kezdeni. Az alacsonyabb vércukor szintek hatására a sejtek lassan elkezdik visszaépítgetni hőn áhított inzulin receptorainkat. Állítólag erre jó hatással van a testmozgás is, fokozza az anyagcserét. Fokozatosan csökkenteni kell a bevitt szénhidrátot, azt is lassan felszívódó formában. Emelni kell a testmozgás mennyiségét. Ezekkel előbb vagy utóbb vissza tudunk állni a normál kerékvágásba. Jól hangzik, de a krémes, chips, sült krumpli, kenyér mind tiltólistás. Erős tüneteknek kell lennie, hogy valaki megállja ezeket. Ezt ismerte fel egy fiatalember, aki szerintem méltatlanul kevéssé elismert. Nevét nem mondanám, sem a márkát, amit felépített. Nem akarom, hogy bárki azt gondolja, neki akarok reklámot csinálni ezzel az írással. Elég annyit tudni, hogy a srác ehető, sőt finom ételeket gyárt, olyanokat, amik a szénhidrát szempontjából jól vannak felépítve. Azt, hogy édesítőszer és adalék anyagok szempontjából milyen nem tudom megítélni, de azt állítja, hogy ilyen szempontból is rendben vannak. Ha meg nem lenne, pár hónapig, amíg nem bírsz ellenállni az édes ízeknek, kibírod, bármi is legyen benne.
Szóval, ha még nincs gáz, ha még irigyelnek, hogy nem hízol, akkor állj meg, tanulj más hibájából. Ne hagyd, hogy beetessenek, aztán függővé tegyenek. Egyél zöldséget, gyümölcsöt, húst. Ha tészta, vagy kenyér kell, akkor legalább az ősi búza fajtákat fogyaszd, durum, vagy tönköly lisztet. Ezeket sem olyan finomra őrölve. Jó az durván is, legalább nem leszel olyan hamar éhes. Figyelj oda mit eszel, a testedre szükséged van.
A post elején leírt eset a 90-es számmal egy hete történt, azóta 86-ig lementem. Én még egész jó időben eszméltem. Megnézem mit eszek, de lehet bírni, kell is, de nem pár hónapig. Olyan étrendet kell kitalálni, ami egész életre szól, megelégít, mégsem hizlal. Nézz utána, nézd meg mit eszel. A termékek 90%-a rossz, de ott van ami kell neked, csak oda kell figyelni és le kell jönni a szerről...
Ha olyan dolgokat eszel, amiket minden boltban lehet kapni és elmúltál 30 éves, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy inzulin rezisztenciában szenvedsz. Ez egy kóros állapot és nagyon káros is, a vége rövid élet, az is sok kellemetlenséggel, betegséggel. Ennek ellenére a népesség nagy része ezzel él együtt úgy, hogy nem is tudja.
Ahhoz, hogy megértsük mi ez, meg kell ismerkedni az ember cukorháztartásával egy kicsit. A szénhidrátból az emésztés során a vérbe cukor kerül. A vér magas cukor szintje romboló hatású, gyorsan el kell takarítani onnan. Köztudott, hogy ehhez inzulin kell. Az inzulin segítségével veszik fel a sejtek a cukrot, mégpedig a sejtfalon található inzulin receptorokon keresztül.
Tegyük fel, hogy valakinek rendszeresen magasra ugrik a vércukra. Ilyenkor a sejtek úsznak a felesleges cukorban, amit nem csipáznak nagyon, úgyhogy elkezdik beszedni az ablakból az inzulin receptoraikat. Ehhez idő kell, de bekövetkezik, addig is tömheted a krémest, nem fogsz hízni, főleg ha van még tornaóra, vagy eljársz egy kicsit mozogni. Idővel a sejtjeid viszont megunják a strapát, nem kérnek a sok cukorból, bezárják a kis csövecskéket. Ettől kezdve jobban is érzik magukat, de a cukrot valakinek meg kell ennie és ez a valaki a jó étvágyú zsírsejt lesz. Nem teketóriázik, amíg van cukor, meg inzulin, addig csinálja az úszógumidat. Amíg a hasnyálmirigy bírja inzulinnal, addig a vércukor szint normális idő alatt lecsökken. Ezt az állapotot még a vércukor szint mérés sem mutatja ki. Ezt csak terheléses inzulin méréssel lehet kimutatni, de ez csak laborban megy, drága is és amíg nincs tünet, addig ez szűrő vizsgálat. Ahhoz meg bonyolult és drága.
Az első buktató ott van, hogy az inzulin addig termelődik, amíg a vércukorszint magas. Ha jó sok cukor volt, és pótlás is van akkor rengeteg inzulin lesz a vérben, mire elkezd a cukor csökkenni. Aztán beáll a normális cukor szint, de inzulin még marad. A cukor fogy-fogy messze a kívánatos szint alá. Cukor nélkül a sejtek meghalnak, riadó van, éhség érzet lép fel, és a máj is elkezd cukrot termelni, de a zsírbontás nem indul meg, mivel az inzulin gátolja azt. Nincs mese, enni kell. Főétkezésen kívül mit egyen az ember, kis keksz, kis csoki, chips vagy aki egészséges akar lenni a joghurt (tele cukorral persze). Újabb cukor adag kerül a vérbe még jobban elárasztva a sejteket cukorral és beindul a hinta. A cukornak egyre jobban ellenállnak a sejtek, így egyre több inzulin termelődik, egyre jobban leesik a vércukor a folyamat végén. Egyre éhesebb leszel. Ez egy önmagát erősítő folyamat. Ez az inzulin rezisztencia ördögi köre. Tudtál róla? Pedig lehet, hogy neked is ez a bajod... Idővel aztán a hasnyálmirigy is feladja a harcot, magas marad a vércukor szint, a cukorbetegség tünetei lépnek fel, ekkor derül ki, hogy baj van.
Na de hogy jön ide a XXI. század? Száz éve nem így működött a szervezet? Az így, csak mást ettek eleink. Az iparosodással az élelmiszerek feldolgozottsági szintje egyre nő. Manapság amit megeszünk az szinte egyben pottyan be a vérbe, alig kell emészteni valamit rajta. Ha lassan szívódna fel, akkor a sejtek nem lennének elárasztva, nem termelődne túl az inzulin, nem lenne gond. Többet is kéne mozogni, régen ez is adott volt, nem volt lift, villamos, autó. Sőt még cukor sem volt, a régi asszonyok nem ismerték, nem használták. Csoki, chips és társai. Ne is tárgyaljuk. Na de miért nem csinálnak lassan felszívódó, egészséges ételeket? Miért cukroznak mindent? Na miért? Ha sokat eszel az kinek jó? A népgazdaságnak, persze, meg a világbékét is szolgálja. A gyáraknak semmi hasznuk belőle. Na meg aztán lássuk be, hogy a cukrozott felvágott finomabb, mint a régiek. A fehér kenyér lágyabb és szebb. A cukrozott joghurt jobban esik.
A bevétel növelésének két módja van: többlet fogyasztásra veszed rá a vevőidet és/vagy új vevőket szerzel. A cukor mindkettőt megoldja. Ha édesíted termékeidet, tőled veszi majd a nép. Aztán jól megéhezik pár órán belül és eszik és eszik és eszik a kedves vásárló, amíg bele nem pusztul. A mai marketing és gazdasági hagyományok bölcsője az USA, jó pár évvel hamarabb kezdték ott ezt, nézd meg hol tartanak... A profit érdekében cukor függővé tesznek minket... Mit tesztnek? Már kész is vannak vele.
Eddig elég pesszimista hangú ez a poszt, legyen itt valami megoldás féle. Ezt a postot nem életmód tanács adásnak szántam, hanem figyelem felhívásnak. Igazi megoldást nem is tudok, megszoktuk az ízeket a mennyiséget, inzulin rezisztenciánk van, amit eszünk abból zsír lesz. Ez utóbbival kell valamit kezdeni. Az alacsonyabb vércukor szintek hatására a sejtek lassan elkezdik visszaépítgetni hőn áhított inzulin receptorainkat. Állítólag erre jó hatással van a testmozgás is, fokozza az anyagcserét. Fokozatosan csökkenteni kell a bevitt szénhidrátot, azt is lassan felszívódó formában. Emelni kell a testmozgás mennyiségét. Ezekkel előbb vagy utóbb vissza tudunk állni a normál kerékvágásba. Jól hangzik, de a krémes, chips, sült krumpli, kenyér mind tiltólistás. Erős tüneteknek kell lennie, hogy valaki megállja ezeket. Ezt ismerte fel egy fiatalember, aki szerintem méltatlanul kevéssé elismert. Nevét nem mondanám, sem a márkát, amit felépített. Nem akarom, hogy bárki azt gondolja, neki akarok reklámot csinálni ezzel az írással. Elég annyit tudni, hogy a srác ehető, sőt finom ételeket gyárt, olyanokat, amik a szénhidrát szempontjából jól vannak felépítve. Azt, hogy édesítőszer és adalék anyagok szempontjából milyen nem tudom megítélni, de azt állítja, hogy ilyen szempontból is rendben vannak. Ha meg nem lenne, pár hónapig, amíg nem bírsz ellenállni az édes ízeknek, kibírod, bármi is legyen benne.
Szóval, ha még nincs gáz, ha még irigyelnek, hogy nem hízol, akkor állj meg, tanulj más hibájából. Ne hagyd, hogy beetessenek, aztán függővé tegyenek. Egyél zöldséget, gyümölcsöt, húst. Ha tészta, vagy kenyér kell, akkor legalább az ősi búza fajtákat fogyaszd, durum, vagy tönköly lisztet. Ezeket sem olyan finomra őrölve. Jó az durván is, legalább nem leszel olyan hamar éhes. Figyelj oda mit eszel, a testedre szükséged van.
A post elején leírt eset a 90-es számmal egy hete történt, azóta 86-ig lementem. Én még egész jó időben eszméltem. Megnézem mit eszek, de lehet bírni, kell is, de nem pár hónapig. Olyan étrendet kell kitalálni, ami egész életre szól, megelégít, mégsem hizlal. Nézz utána, nézd meg mit eszel. A termékek 90%-a rossz, de ott van ami kell neked, csak oda kell figyelni és le kell jönni a szerről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése